A zenekar játszik, a menyasszony és a vőlegény első táncukat lejtik a parketten házastársakként. A lassú, szinte imbolyogni tetsző zene úgy árad szét a vendégekben, mintha lélegzéssel vennék magukhoz ezt a meghitt pillanatot.
Jó idoben, napsütésben aktívabbak vagyunk, mint ködös, párás téli napokon. Decembertől február végéig hajlamosabbak vagyunk begubózni, nem észrevenni azt a temérdek érdekességet, amit a téli hónapok kínálnak. Pedig kár lenne nem élni a szezon sajátos lehetőségeivel! Összeállításunkban téli programötleteket gyűjtöttünk össze.
Az életrajzi film műfaja egyfajta "szent tehénnek" tekinthető mind a készítők, mind a nézők szempontjából. Mint minden olyan filmes zsánerre, amelynek valósághoz való viszonya közvetlenebb, az életrajzi filmre is némiképp szigorúbb szabályok vonatkoznak, mint a társaira. A tartalmi kötöttség ugyanis az esetek döntő többségében formai kötöttséget is von maga után, ritkábban lehetünk tanúi szokatlan filmnyelvi és dramaturgiai fogásoknak, illetve újításoknak. Ez sokszorosan igaz a többé-kevésbé kortárs személyek életét feldolgozó alkotásokra, mert a "történelmi" személyeknél ez a kötöttség némiképp lazább, ez pedig nagyobb alkotói szabadságot enged meg, gondoljunk csak Milos Forman Mozart életét sajátos módon feldolgozó Amadeusára (1984), vagy a Rimbaud és Verlaine viszonyát boncolgató Teljes napfogyatkozásra (1995). Afféle elvont játszadozásra és komédiázásra pedig, mint amelynek az 1978-as Picasso kalandjaiban lehettünk tanúi, életrajzi filmben csak nagy ritkán akad példa.
Évente körülbelül 16 ezer személyi sérüléssel járó közúti baleset történik. Ebből olyan ötezer körüli esetben súlyos sérüléses baleset, melyek vétlen elszenvedőinél a baleseti kártérítésnek szinte automatikusnak kellene lennie. A valóságban azonban természetesen nem jár a baleseti kártérítés, ha azt a sérült nem kéri. Pedig kártérítés jár a vagyoni károkért, így például az elszakadt ruházatért, összetört mobiltelefonért, de e körben például azért is, ha emiatt elkésünk egy fontos megbeszélésről, és ez bizonyítottan anyagi kárt okoz nekünk.
Szintén megtéríti a biztosító a kiesett munkabérünket és minden kórházi vagy gyógyszeres költségünket. Gyakorlatilag bármekkorára rúgnak is a kiadásaink a baleset miatt, azt ki kell fizetni nekünk. Ehhez viszont kérnünk kell, és persze bizonyítanunk ezeket az anyagi kiadásokat.
Paulo Coelho a világ egyik legnépszerűbb írója, Rio de Janeiróban született, ma is ott él. 1970-ben világkörüli útra vállalkozott, ami pályafutásának kezdetét is jelentette, s amely életszemléletének kialakulásában is nagy szerepet játszott.
Első regénye 1988-ban jelent meg Az alkimista címmel, amely egy csapásra nemzetközi hírnevet hozott a szerzőnek. Emberi sorsok, misztikum, érzelem, némi transzcendencia – így lehetne összefoglalni Coelho műveinek kulcsszavait.
Ha azt szeretné, hogy a szilveszter ebben az évben olyan legyen, mint amilyenre emlékszik, és amit a nosztalgikus képeslapokon is látható, hóval, faggyal, meleg fényekkel, akkor még messze sem kell utazni: foglaljon szállást Ausztriában. Ha az Alpokban fekvő Kitzbühelben pihen néhány napot, egy tündérmese résztvevőjének érezheti magát. A IX. századi városka olyan sztárokat vonzott már eddig is, mint Coco Chanel vagy Kirk Douglas. Meglehet, hogy az idén másik sztárral is találkozhatna ott.
A Da Vinci-kód című könyv írója kényes témához nyúlt: regénye arra a feltételezésre épül, amely szerint Jézusnak volt felesége, sőt, gyermeke is. A sztori szerint ezt a titkot a Szent Grállal együtt a templomos lovagok őrizték.
Párizsban ezrek róják a várost és keresik a rózsavonalat. Dan Brown megzavarta az olvasóit, többek között állítja, hogy Leonardo Az utolsó vacsora című híres festményén a Jézus mellett ülő alak valójában egy nő. Nos, ha megvizsgáljuk a képet, valóban lehet a dologban valami. Brown furcsa szimbólumokra, rejtett értelmű jelekre mutat rá, amelyek a festő munkáiban valóban mind föllelhetők, csak épp eddig senki nem foglalkozott a jelentésükkel. Nos, ő ezt megteszi – igaz, kissé önkényesen és a saját szájíze szerint, no de senki sem állítja, hogy dokumentumértékű munkáról lenne szó. Az író maga is többször felhívta rá a figyelmet, hogy regénye fikció.
Mire vágyik leginkább egy no? Gyengédségre, simogatásra, egy kis romantikára. Különösen a hálószobában… Ha az ágyat nem is cserélhetjük ki, puha textilekkel, meleg fényekkel, virágos függönyökkel megteremthetjük az áhított hangulatot.